Esernyő is kellett a mai helytörténeti bortúrához, de aki már befizette a több ezres belépőjegyet, elment és végigjárta az összes állomást. Rejtélyes helyekre jutott be két tucatnyi szerencsés, köztük az ipolyinfo.com stábja is.
Még mindig keresi a balassagyarmati önkormányzat a legmegfelelőbb embert a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ vezetésére, az állást egy év elteltével sem tudták betöltetni senkivel. Az igazgatói pályázat következő körét éppen néhány nap múlva írják ki.
Addig is képesek az intézmény művelődésszervezői az eddigiektől teljesen eltérő program szervezésére, ma például exkluzív bortúrát indítottak, amelyre a meghirdetés napján elkapkodták a több ezer forintos jegyeket.
A résztvevők boros poharakat kaptak, a túra öt állomásán különféle borokat kóstolhattak meg: mátrai, három felvidéki és egy balassagyarmati kistermelő szederborát kortyolták. Közben helytörténész közreműködésével ismerhették meg a város történelmének egy-egy pillanatát a város alapításától kezdődően az 1900-as évekig.
Kinyílt a Madách Imre Városi Könyvtár látogatók elől elzárt raktára, ahol több évtizednyi újságot őriznek, köztük az 1955-ben már Salgótarjánban készült megyei napilap egyik példányát, amelynek szeptember 24-i számából kiderült, hogy az új megyeszékhelyen mindig nagy fejlesztések történnek. Balassagyarmatról szóló híreket sokáig kell keresni az akkori lapokban.
A Szerb templomban megtudtuk, hogy a görögkeleti vallás balassagyarmati híveinek korábban nagyobb épületük volt a városban, lélekszámuk fogyatkozásával együtt a szertartások is véget értek, évtizedek óta kiállítóhelyként működik második templomuk. Eddig senki sem nézhette meg az épület harangtornyát, ma az eső ellenére is mindenki kíváncsi volt a kívülről megközelíthető helyre. A torony harang nélkül áll, de van információ arról, hogy hová költözött, ami jó hír lehet arra az esetre, ha felmerülne a visszaköltöztetés szándéka.
Az evangélikus templomban az orgonát is megszólaltatták a résztvevők, közben a bor mellé kapros sós süteményt szolgáltak fel. Akinek tetszett a merész vállalkozás, a templomtoronyba is felkapaszkodhatott a létrákon.
A városháza földszintje eredetileg kávézóként és étteremként működött, később szállodává alakították át, Ferenc József császár a mai polgármesteri szobában aludt egy alkalommal, az épület alatt pedig borospince van – ezt is elárulta az ezúttal házigazdaként működő Csach Gábor polgármester, miközben fekete erdei sonkába tekert aszalt szilvát kaptak a vendégek az italok mellé.
A bortúra utolsó állomása a vármegyeháza egykori óvóhelye volt, amit háborús támadásoktól tartva alakítottak ki a városlakók számára. Szűk folyosók, nyomasztó, pókhálós helyiségek, ilyen az épület alatti, ezúttal is csak részben látogatható szint, megtekintéséhez itt-ott a telefonok vakuját is be kellett kapcsolni.