Hazaérkezett Törökországból és most már Balassagyarmaton van a HUNOR mentőcsoport Nógrád vármegyei tagja. Kajdy Norbert tűzoltó százados február 6-án utazott el a földrengéssel sújtott területre. Az ötven fős magyar csapat munkatársaként dolgozott az éjszakai fagyban is. Egy kávé mellett beszélgettünk vele már Balassagyarmaton.
Egy hét alatt sokat hallottunk a HUNOR mentőcsapatról, azonban előtte én még nem találkoztam ezzel. Kik a tagjai ennek a különleges magyar egységnek és hogyan válik valaki a tagjává?
Ez a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának hivatásos mentőszervezete. Többen is jelentkeztünk ide a környékről, több mint 11 évvel ezelőtt. Feltételeket szabtak a tagsághoz, képzettséghez kötötték, nekem Nógrádból egyedüliként volt olyan képesítésem, ami szükséges hozzá, és egyelőre én vagyok most is az egyetlen tagja. De már több kollégám is érdeklődik a HUNOR iránt.
Amikor beléptél a HUNOR-ba, tudtad, hogy akár súlyos katasztrófák helyszínére is küldhetnek?
Hát, erre hozták létre! Ez egy városi kutató-mentő csapat. Tudni nem, de elképzelni lehet már előre, hogy mi vár azokra, akik egy ilyen alakulat tagjai. Havonta vagy kéthavonta négy-öt napos elméleti és gyakorlati feladatokkal készülünk a lehetséges helyzetekre. Minősítik is a gyakorlatokat, és ha megfelelünk, akkor annak alapján hívhatnak minket más országok segítségnyújtásra. A törökök kifejezetten kérték, hogy menjünk segíteni!
A törökországi földrengésre hogyan lehet Magyarországon felkészülni?
Hajdúszoboszlón van egy romváros, kéthavonta járunk oda továbbképzésre. Olyankor sokan jövünk össze az országból és cél, hogy mindenki alapvető fogásokat tanuljon meg. Én például az épületek statikáját kell biztosítsam a rendelkezésre álló eszközökkel. Minden helyzet más, nincs két egyforma kihívás, ezeket gyakoroljuk.
A csapatban hogyan osztjátok fel a feladatokat?
Én vagyok az egyik megtámasztási alegységvezető. Az épületek födémjét, az oldalfalakat kell úgy rögzítenünk, hogy például ahová a mentéskor be kell jutni, ne omoljon be.
A megtámasztási alegység hogyan dolgozik?
Általában 10×10 centiméteres vastagságú fa gerendáink vannak. Ezeket használjuk aszerint, hogy mekkora súlyt kell elbírniuk. Attól függően, hogy például egy sérült falszerkezet mekkora súlyú, kiszámoljuk, milyen típusú támasztás szükséges a biztonságossá tételéhez.
Mikor és hogyan tudtad meg, hogy Törökországba kell utaznod?
Hétfőn reggel óta szolgálatban voltam Balassagyarmaton, aztán este sms-ben érkezett a riasztás. Pakolnom kellett és bevonulnom a Ferihegyi úti bázisra. Közben telefonáltak is, hogy mit kell tennem. Elmondtam ezt a balassagyarmati parancsnokomnak, aztán a családommal is közölnöm kellett. Jött értem egy autó, ami elvitt Budapestre.
A budapesti bázisról azonnal indultatok is?
Ott tudtuk meg, hogy egy közepes méretű csapat fog utazni, ennek megfelelő eszközök összeállítását kérték tőlünk. Aztán kicsivel több mint két órás repülőúttal érkeztünk meg Törökországba. Adanában landoltunk, onnan mintegy 270 kilométerre volt a mentési helyszín.
Honnan tudjátok, hol kell segíteni?
A mentési csapatvezetők egyeztetnek egymással a helyszínen felállított táborban. Ott kaptuk meg azokat a koordinátákat, ahol dolgoznunk kellett. Kedden délelőtt érkeztünk meg a helyszínre. Két csoportunk volt, az Alfa és a Bravo. A Bravo pakolta le a felszereléseket, mi, Alfák közben átöltöztünk, magunkhoz vettük az eszközöket, és indultuk a romokhoz.
És ezzel elérkeztünk arra pontra, amikor elkezdődik a munkátok. Hány órája voltál talpon ekkor?
Hétfőn reggel a balassagyarmati szolgálati helyemen kezdtem, kedden este tudtam először rendesen aludni, miután az első mentések megtörténtek. Előtte a reptéren a földön pihentünk és a repülőúton is egy keveset.
Mi a mentés folyamata?
Felderítünk, embereket keresünk. A mi munkánkra akkor van szükség, amikor beszorult embereket kell keresni és komoly terheket kell mozgatni. Kivonul a csapat és hangosan kiabálunk túlélők után. Próbáljuk hallgatni, honnan kapunk válaszokat. Fél órán belül egy férfit találtunk meg először, aki az oldalára dőlt sokemeletes társasház lépcsőházába szorult be. Rászakadt három lépcsősor. A kezét láttuk meg. Beszéltünk hozzá, közben jött egy fiatal török tolmács, aki nekünk angolra fordított. Több mint nyolc órán át dolgoztunk, de kihoztuk őt.
Mindig hangsúlyozzák, hogy az idő a túlélés egyik legfontosabb tényezője. Egyetlen ember mentésére koncentráltok, vagy megosztjátok az energiát?
Természetes, hogy amint lehet, azonnal átmegyünk segíteni máshová is. Volt is egy másik, török felderítő csapat a közelünkben, kérték, hogy egy-egy kollégánk menjen át hozzájuk is, és akkor saját erőnkkel segítettünk nekik is. Ezért volt lehetséges több ember megmentése is egy napon belül. A csapatunk tizenhét túlélőt tudott kihozni a romok közül, fiatalokat és időseket is.
Már önmagában is maradandó lesz sokunk számára a törökországi pusztítás híre. Hogy érzed, mi lesz az az élmény, ami végig kíséri a te életedet?
Minden rosszban meg kell találni a pozitív dolgokat, muszáj is. Kilencezer ház dőlt össze, négyszáz kilométeres sugarú körben voltak nagy károk. Mi kétszáz kilométerre voltunk az epicentrumtól. Nagy nyomás alatt van az ember, olyan, mint egy katasztrófafilm, csak ezt nem lehet kikapcsolni, nincs vége! De mindig vannak meglepő jó dolgok. Ilyen volt egy török férfi, Murat Kerse, akit bátran mondok barátunknak! Ő Isztambulból jött a mentési helyszínre fordítani. Éppen otthon ette a levest, a tévében látta, hogy mekkora katasztrófa történt. Felesége magyar, az ő révén tud magyarul. Fogalma nem volt arról, mit vállal, de a híreket látva döntött úgy, hogy neki itt a helye! Köszönöm neki és a helyi török lakosságnak is, hogy gondoskodtak rólunk! Kávét, teát, ennivalókat hoztak, Murat barátunk pedig csodálatos volt! Négy nap alatt három órát aludt, mert mindkét csapatunknál ott volt mindig tolmácsolni!
A mai beszélgetésre mi hívtunk meg téged egy kávéra, de azt mondtad, ragaszkodsz ahhoz, hogy te fizesd ki.
Azért, mert már Törökországban is azt mondtam magamnak, hogy ha ma ki tudom fizetni ezt a kávét, az azt jelenti, hogy tényleg itthon vagyok. És ebben az a legjobb, hogy a családomat újra láthatom.