Zebegény, 2024. január 14. Rétvári Bence, a térség KDNP-s országgyûlési képviselõje, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára beszédet mond a 79 évvel ezelõtt málenkij robotra elhurcolt áldozatokra emlékezõ rendezvényen a zebegényi Havas Boldogasszony-templomban 2024. január 14-én. MTI/Lakatos Péter
Hirdetések

Sohasem az lett a háborúk vége, ahogy azokba belementek, ezért az egyetlen helyes és erkölcsileg is vállalható magatartás a fegyverszünet és a béke követelése – mondta a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a málenkij robotra elhurcolt áldozatok tiszteletére rendezett zebegényi megemlékezésen vasárnap.

Hirdetések

Rétvári Bence, aki a térség KDNP-s országgyűlési képviselője is, hangsúlyozta:

ez az egyetlen helyes válasz. És, mindezt akkor tehetjük meg, ha szuverének vagyunk, ha a saját országunk saját érdekében és az emberiség egyetemes értékei – mint az élet és a béke – érdekében egy ország meg tud és meg mer szólalni

– fogalmazott.

Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy 1939 nyarán abban állapodott meg „az akkori vörös és barna diktatúra” vezetője, hogy összefognak, egymást soha nem támadják meg és így osztják föl egymás között Lengyelországot.

Sohasem tudhatjuk, hogy egy konfliktus, egy háború elején az akkori viszonyok milyen eredményeket hoznak – hangsúlyozta. Akkor ők összefogtak, utána pedig a szovjetek minden 18 és 30 év közötti német nőt és 17 és 44 év közötti német férfit a szovjetek által megszállt területeken deportálni rendeltek el

– emlékeztetett.

Nem önhatalmúlag, nem hirtelen jött ötlettől vezérelve tette ezt Sztálin – mutatott rá a KDNP-s politikus -, hiszen korábban, 1943-ban Teheránban már közölte Churchill-lel és Roosevelttel, hogy 4-5 millió embert fog elhurcolni ezekről a területekről, és a nyugati civilizált országok vezetői 1943-ban egy bólintással hagyták ezt jóvá.

Zebegény, 2024. január 14. Ritter Imre, az Országgyûlés német nemzetiségi képviselõje megkoszorúzza a 79 évvel ezelõtt málenkij robotra elhurcoltak emlékmûvét az áldozatokra emlékezõ rendezvényen a zebegényi Havas Boldogasszony-templom elõtt 2024. január 14-én. MTI/Lakatos Péter

De nemcsak a németeket vitték el – idézte fel -, hanem azokat is, akik a megszálló szovjetek és az őket kiszolgáló akkori kommunista vezetők útjában álltak, egy rendőrségi határozattal málenkij robotra, „kis munkára” küldték őket a Gulágra.

Rétvári Bence úgy fogalmazott, a nácik kegyetlenkedése éppen hogy véget ért Magyarországon, és máris jöttek az új elnyomók, a szovjetek, akik ugyanúgy marhavagonokban szállították a magyarokat, csak éppen nem a koncentrációs táborok, hanem a szovjet kényszermunkatáborok, a Gulag felé. Mindezt a nagyhatalmak tekintetüket elfordítva nézték – jegyezte meg, hozzátéve: nem volt meg akkor a szuverenitásunk, nem volt meg az önállóságunk, hogy ezekkel szemben fel tudjunk lépni.

Ezért nagy kincs minden országnak a saját önállósága, ezért fontos minden országnak a szuverenitása, hogy a nagyhatalmak ilyesfajta kísérleteivel szemben meg tudja védeni magát – figyelmeztetett.

Ferenczy Ernő alpolgármester a többi között arról beszélt, hogy 1945. január 5. szomorú emlékeket felidéző dátum Zebegényben és a környékbeli falvakban. Ezen a napon hurcoltak el több száz embert településeikről csak azért, mert német származásúak voltak – mondta. Sokan voltak, akik nem élték túl a véget nem érő szenvedéseket, ismeretlen és jeltelen sírokban nyugszanak idegen földben.