Az ország függetlensége, ami minden másnak a biztosítéka, közös értékünk, amelyre vigyáznunk kell – jelentette ki a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a kuláküldözés áldozatainak emléknapja alkalmából Kecskeméten tartott megemlékezésen hétfőn.
Rétvári Bence kiemelte, azért volt kuláküldözés Magyarországon, mert ebben az időszakban elvesztette a függetlenségét és a szuverenitását az ország.
Hangsúlyozta: a kuláküldözés nem „magyar találmány”, nem a magyar kommunisták találták ki, ők csak átvették külföldi példák alapján.
„Ne feledjük, hogy a 20. század legnagyobb szenvedéseit itt, Magyarországon külföldről hozott ideológiák okozták, és mindig voltak ennek barna vagy vörös kiszolgálói” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ezek megegyeznek abban, hogy a múltat végképp el akarják törölni.
Mint mondta, ma ezt divatosabb szóval cancel culture-nek hívják, de ugyanaz a lényege: eltörölni azt, ami „minket a múltunkhoz köt”.
A kuláküldözésről szólva azt mondta, hogy fontos volt a társadalmi normákat és azokat a polgári, önvédelmi reflexeket szétverni, amelyek a kommunista diktatúrával szembeni ellenállásnak az alapjai lehettek volna. Fontos volt „eltörölni” az akkori gazdaság és az akkori polgárság egyik gerincét adó olyan gazdálkodó embereket, akik nemcsak bérmunkások voltak, hanem saját birtokuk és saját mezőgazdasági eszközeik is voltak.
Felidézte: először arról beszéltek, hogy azok ellen indulnak el, akiknek 25 holdnál nagyobb földje van, aztán már az is gyanússá vált, akinek volt egy cséplőgépe vagy egy malma, volt egy kocsmája; a legvégén már egy jól tejelő tehén is elég volt ahhoz, hogy valaki kuláklistára kerüljön.
„Magyarul, hogy megszégyenítsék, akár börtönbe is juttassák, lesöpörjék a padlását, beszolgáltatási kötelezettséget írjanak neki elő, vagyis hogy tönkretegyék anyagilag és emberileg egyaránt” – tette hozzá.
A kommunista diktatúra teljes kiszolgáltatottságra törekedett, hogy senkinek semmilyen tulajdona ne legyen, mindenki az államtól, a kommunista párttól függjön – fogalmazott az államtitkár, kiemelve, hogy „ebben a függőségben tudta ez a bűnöző szervezet, amit kommunistáknak hívunk, fenntartani a hatalmát úgy, hogy közben itt voltak a megszálló szovjet csapatok”.
Emlékeztetett, 1949-ben 63 ezer családot írtak össze, 1951 januárjában 46 ezret, aztán 1952-ben 71 ezret, de ahogy „haladtak a padlássöprések és a bebörtönzések”, előbb-utóbb Rákosiék elérték, hogy 1953 nyarára ebből a több mint 70 ezerből már csak 13 ezer nagyobb földdel rendelkező család maradt.
Mint mondta, a sorsát azonban senki nem kerülhette el, mindent elvettek mindenkitől, ami az önálló, polgári létformához szükséges. Ahogy Rákosi mondta, „a kulák kulák marad, listával vagy lista nélkül is”, így próbálta az embereket azok ellen uszítani, akik korábban szorgalommal, kitartással, önmaguk fenntartásához szükséges vagyontermelő eszközt fel tudtak halmozni – fogalmazott, hozzátéve, hogy nyilván a magyar mezőgazdaságban dolgozó gazdák több évszázados tudását, közösségi önállóságát és az embereknek a földhöz való közvetlen kapcsolatát akarták megtörni, hogy ne legyen csak közvetett kapcsolatuk a termelőszövetkezeteken keresztül.
Rétvári Bence hangsúlyozta: ezért is kell emlékeznünk erre az időszakra, ezekre az igazságtalanságokra, és éppen ezért „minden nap minden nemzedéknek az ország függetlenségéért tennie kell, mert a közös szabadságunk az országunk szuverenitása, az országunk függetlensége”.
Varga László nyugalmazott református püspökhelyettes, az emléknap kezdeményezője arról beszélt, hogy azokat üldözték, kínozták és verték agyon, akik a magyar nép mindennapi kenyeréért izzadtak.
Elhangzott: az Országgyűlés 2012. március 26-án nyilvánította a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává június 29-ét, Péter, Pál napját, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, „a parasztság ünnepe” volt.
