Egy évig viseli a kitüntető címet és fontos feladatokat is kap a szombaton este kihirdetett győztes. A zsűri tagjai azt figyelték, hogy kiben találják meg a palóc népviselet autentikus képviselőjét, vizsgálták a magabiztos fellépést és a hagyomány éltetése iránti elkötelezettséget is.
Balassagyarmaton a Palóc Búcsú és Folkfesztivál részeként mutatkoztak be térségi hagyományőrzők, akik között az akár falunként eltérő, sajátságos népviseletet vonultatták fel szombaton este közönség előtt. A népviselet alatt pedig azok voltak, akik vállalták a megméretést a Szent Anna Szépe versenyben.
Golyán Krisztina, a fesztivál szervezője – egyben a szépségverseny egyik zsűritagja – azt mondta, hogy küldetésnek érzi a palóc kultúra népszerűsítését, ami meglátása szerint már nem csak az idősödő generációra hat, hanem a fiatalok trendi divatként, egyesek pedig az életet megalapozó rendszerként tekintenek rá.
A tíz versenyző közül egy hollókői tanítónénit hirdettek ki győztesként, akiben a zsűri nem csak a szépséget látta meg, hanem a palócságot képviselő „nagyköveti” szereposztásban is nyertessé vált. Rabné Tóth Regina a kitüntető címet egy évig viseli, emellett fontos feladatokat is szánnak neki Balassagyarmaton a hagyományok közvetítésére és annak modern kori népszerűsítésében.
A győztes rövid interjút adott az ipolyinfo.com-nak, íme:
Az idei fesztiválon többektől kérdezem azt, hogy valóban hagyományőrzés az, ami az utóbbi években Balassagyarmaton történik ezen az eseményen? A korábbiakhoz képest több fiatalt látok, akik érdeklődnek a rendezvény iránt. Szóval, jó a ‘hagyományőrzés’ mint szó ebben az esetben?
Nem, egyáltalán nem! A hagyományt megélni kell és pont erre késztetünk mindenkit! Ne csak felvegye és viselje ezeket a szép régi ruhákat, mert azt mondják neki a nagyszülők, hanem élje meg azt, amivel jár!
Mivel jár az?
Nem csak öröm, a mi viseletünk nem könnyű! De a sok visszajelzés és bók jól tud esni, amit ilyenkor kapunk. Át tud lendíteni azokon a nehéz pillanatokon, amikor már fáj és terhes!
Ez a külsőség. És a kultúra, amelynek csak egy része a népviselet?
Én egy tánccsoport tagja vagyok, minden színpadra lépéskor azt visszük, hogy mi volt, mire vigyázunk és mit adunk tovább. Ebben benne van az összetartozás élménye, amikor csak egy-egy próbán gyakorlunk, ahogyan egymással viselkedünk, és esetleg összekapunk, de a sokadik találkozás után már ismerve egymást, tudjuk, mi áll egy-egy konfliktus mögött, akkor úgy állunk ő hozzá.
Ma ez szinte idegen, ha nem ebben a közegben járok. És hiszed vagy sem, ha borozgatunk, elmegyünk bulizni, akkor nem más zenére táncolunk, a mi bulinkban népzene van! Nagyon jó érzés és élmény a moldvait táncolni – így hívják, bár ez is tőlünk ered –, amikor körben táncolunk. Az egy olyan összetartozás élményt ad, és pedagógusként adjuk tovább a gyerekeknek. A körtánc, a kör kiemeli a lényeget: együtt vagyunk, egymásba kapaszkodunk!
Vonjunk párhuzamot az ezen kívüli világ kultúrájával!
Nem, nincs kultúrája a mai világnak egyáltalán, sajnos! Ezt kell mondjam!
Neked, ennek a körnek könnyű dolga van egy ilyen világban? Amire alapoztok, amit tudtok, segít a kultúra nélküli világban jól mozogni, eligazodni?
Nekünk hibátlan, de ha kívülálló látja, az nem fogadja szívesen. Nekünk, belül, együtt, az nagyon jó, de mások mint ha nem értenék, hogy miért vesszük magunkra ezeket a ruhákat és szerintem azt sem értik, hogy miért érezzük jól magunkat!
