Egy héttel 63. születésnapja előtt, szerdán késő este elhunyt Nagy Tibor, 17-szeres válogatott labdarúgó – erősítette meg a család a Nemzeti Sportnak. A korábbi klasszis szívinfarktust kapott, előbb a váci kórházba, majd a budapesti Honvédkórházba szállították, de életét már nem tudták megmenteni. Halálhíre megrázta a váci és a balassagyarmati labdarúgás világát, ahol játékosként és edzőként is maradandót alkotott.
Az Újpesti Dózsa utánpótlásából indult, majd 1986-ban igazolt a Váci Izzóhoz, a későbbi Vác FC-hez. Kőkemény hátvédként, csapatkapitányként vezette a Dunakanyar gárdáját az 1993–94-es szezonban az NB I-es bajnoki címig, amely a klub történetének legnagyobb sikere. Összesen több mint 350 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára, és tizenhét alkalommal a magyar válogatott mezét is magára ölthette, egy gólt szerezve a nemzeti csapatban. A váci szurkolók szemében mindmáig a klub aranykorszakának egyik legnagyobb ikonja.
A futballtól játékosként visszavonulva edzőként is meghatározó szereplő maradt. Több klubnál megfordult, de különösen két város kötötte leginkább: Vác és Balassagyarmat. Vácott több időszakban is a felnőtt csapat vezetőedzőjeként dolgozott, legutóbb 2015 és 2018 között az NB II-ben. Balassagyarmaton 2009–2010-ben, majd 2019 nyarától ismét a helyi futball élére állt, és irányításával a Balassagyarmati VSE 2021/22-ben az NB III Közép csoportjában ezüstérmet szerzett, amely az egyesület elmúlt másfél évtizedének egyik legnagyobb sikerének számít. Játékosai és kollégái fegyelmezett, ugyanakkor bizalmat építő edzőként emlékeznek rá, aki a pályán és az öltözőben is rendet teremtett, és aki mindig a közösség érdekeit tartotta szem előtt.
Nagy Tibor neve örökre összefonódik a váci aranycsapattal és a balassagyarmati futball megújulásával. Szakmai tudása mellett emberi tartása és a fiatalok iránti nyitottsága miatt is tisztelték. Halála pótolhatatlan veszteség nemcsak családjának és barátainak, hanem mindkét város futballközösségének is. Az ipolyinfo.com szerkesztősége részvétét fejezi ki a gyászoló családnak, és osztozik a sporttársadalom fájdalmában.