A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium nem csak Nógrád vármegye legrégebbi gimnáziuma, hanem az országos tehetséggondozás egyik bölcsője is. 2000-ben ugyanis itt jelentették be az Arany János Tehetséggondozó Program (AJTP) elindulását, amely akkor 13 középiskolát fogott össze, és azóta is meghatározó szerepet tölt be a hátrányos helyzetű, de tehetséges fiatalok támogatásában.
A program célja kezdetektől az, hogy azoknak a diákoknak is esélyt adjon, akik lakóhelyük vagy szociális körülményeik miatt nehezebben tudnának középiskolába járni. Petri Álmos, a gimnázium jelenlegi diákja is ennek köszönhetően tanulhat Balassagyarmaton.
Szüleimmel beszéltünk róla, hogy lehet, hogy nem lenne ésszerű minden reggel kettő óra hosszát utazni, aztán hazafele is, két és fél, akár hármat is, mivel a tömegközlekedés ezen a vonalon nem a legtökéletesebb, ezért úgy döntöttünk, hogy ebbe a programba jövök, és egyébként egyáltalán nem bántam meg
– mondta.
A Balassi Bálint Gimnázium azóta is gondozza a tehetségeket, segítve azokat, akiknek korábban kétséges volt a továbbtanulás. A diákok számára az iskolai és kollégiumi élet új közösséget, új élményeket és kihívásokat hoz.
Én nagyon könnyen beilleszkedős típus vagyok, úgyhogy szerintem amúgy könnyen megszokható, de nyilván azért nehéz ennyi emberhez alkalmazkodni mind szobán belül, mind akár így a kollégiumon belül
– tette hozzá Kir Anna, aki szintén a program diákja.
A legtöbb tanuló hátrányos helyzetű településről érkezik, így a családok számára is nagy segítséget jelent a program. Mészárosné Honti Hajnalka, az egyik résztvevő édesanyja így idézte fel a kezdeteket:
Először, amikor mi mondtuk neki, hogy ez egy szerintünk jó program, teljes mértékben azt mondta, hogy biztos, hogy nem. Utána egyszer hetedik év végén úgy jött haza az iskolából, hogy Robi bácsi azt mondta, hogy ez tök jó, mert ő ott nevelő és én odamegyek. Mondtuk neki rendben, hogy a felvételi minden, a jegyek megvoltak hozzá, felvételi jól sikerült, és akkor ugye hátrányos település, amin élünk, úgyhogy ez is megvolt, nagyon örült neki.
Hasonlóan hálásan emlékezett vissza Luca Zsuzsanna is:
Én egyedülálló szülőként neveltem a három gyereket édesanyámék segítségével. Nagyon sok olyan helyre jutottak el, amit a program támogatott nekik, és valószínűleg, hogy én ezt egyedül háromszorozva ugye nem tudtam volna nekik állni.
A program sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy már olyan pedagógus is tanít a gimnáziumban, aki egykor maga is AJTP-s volt.
Én kispedagógus voltam már akkor is, szóval tanítottam az osztálytársaimat matematikából főleg, az volt a nehéz tantárgy, és a testvéreim is ott voltak a kollégiumban, a kezdetek kezdetén mind a két testvérem, aztán utána már csak az ikertestvéremmel jártam végig az egész 5 évet, és értük el céljainkat, felsőoktatási intézményekbe kerültünk, és sikeres diplomával zártuk a tanulmányainkat, és most a legnagyobb örömömre juthattam, kerülhettem vissza a volt gimnáziumomba, és akkor egykori tanáraimtól tanulom most a legjobb pedagógussá válás lépéseit, és nagyon igyekszem
– mondta Gombolai Dorina.
Az Arany János Tehetséggondozó Program idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A jeles alkalomból a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztek konferenciát, ahol az egykori alapítók is jelen voltak. Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter felidézte a kezdeteket:
Andrássy Bertalan írt egy cikket a Magyar Nemzetben, 99-ben jelent meg talán, ami arról szólt, hogy az 5000 fő alatti településekről a gyerekek elenyészően kis számban jutnak csak be az egyetemre. Talán azt mondta, hogy a gyerekek 2 százaléka jut pusztán be a felsőoktatási intézménybe, ami nagyon alacsony, tehát minél kisebb a település, annál gyengébb a gyerekek, az iskolák teljesítménye, mondta ő, és azt javasolta, hogy hát adjunk valamiféle előnyt a falusi gyerekeknek, juthassanak be könnyebben a főiskolákra, egyetemekre. Egy nagyon fontos problémára hívta fel a figyelmet, de a megoldási javaslatra nem tetszett, mert azt gondoltam, hogy nem ez a jó, hogy lejjebb tesszük a lécet ezeknek a gyerekeknek.
A program az elmúlt évtizedek során korszerű tartalmakat épített be, ugyanakkor megőrizte eredeti szellemiségét. Dr. Polonkai Mária, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke így fogalmazott:
Megelőztük a korunkat 25 évvel. Mert mi akkor azt mondtuk, hogy korszerű tartalom, a legkorszerűbbet kellett akkor beépíteni, saját akkreditált helyi tantervünk volt, tehát helyi programok, amit a tanárok segítségével csináltunk meg, megtanultak tantervet írni, megszentesítettük, tehát akkreditáltattuk, tehát korszerű volt a tananyag, az informatika előtérbe került, hisz a végkimenetelnél az ECDL vagy ICDL vizsga kötelező volt, és idegen nyelv tanulás nagyon fontos volt, hisz a kimenetnél az angol vagy bármilyen nyelv középfokú szinten történő letétele is kötelező volt. Kötelező volt ezen kívül a felvételire előkészítő és a gépjárművezetői engedély megszerzése.
A jubileumi eseményen Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta: az Arany János program nélkül sok tehetség elveszne.
Az első Orbán-kormány hozta létre az Arany János tehetséggondozó programot. Ennek a programnak az a célja, hogy egyetlen egy tehetség se vesszen el, akiben ott van a tehetség, ott van a tudás, ott van a láng, amit fel lehet lobbantani, ezt az arányos tehetségprogram meg tudja tenni. 9000 diáknak segített az elmúlt években abban, hogy ne vesszen el a tehetségük, hogy szerezzék meg a végzettségüket, tanuljanak tovább, bontakoztassák ki azt, ami bennük van. Akkor lehet sikeres Magyarország, hogyha egyetlen egy tehetséget sem hagy elveszni.
A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium tehát nemcsak történelmi múltja miatt büszkeségre méltó, hanem azért is, mert negyedszázada ad lehetőséget azoknak a fiataloknak, akik hisznek abban, hogy a tehetség – megfelelő támogatással – bárhonnan elindulhat a siker útján.
Fotó: Almási Martina