Egy hónapon át tartó jótékonysági kezdeményezést indított útjára a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, amelynek célja, hogy az adventi időszakban nap mint nap egy-egy jó cselekedettel tegye szebbé a város és a térség lakóinak mindennapjait. A Művház Angyalai elnevezésű program nem látványos akciókkal, hanem őszinte, emberi gesztusokkal hívja fel a figyelmet arra, hogy a társadalmi felelősségvállalás sokszor egészen egyszerű tettekben mutatkozik meg.
A kezdeményezés 18. jócselekedete azonban különösen mély nyomot hagyott mindazokban, akik részesei lehettek. Ezúttal Gáspár Laci érkezett Balassagyarmatra, jótékonysági szándékkal, hogy együtt lephessék meg az Ipolyparti Fészek Gyermekotthon lakóit. A találkozó létrejöttében Pécsi Tomi is fontos szerepet vállalt, akinek szívügye volt, hogy a gyerekek olyan élménnyel gazdagodjanak, amely hosszú időre elkíséri őket.
Az esemény különleges súlyt kapott azáltal, hogy Gáspár Laci számára Balassagyarmat nem csupán egy állomás volt, hanem a gyökereket jelentette. Az énekes itt született, itt nőtt fel, és első zenei élményei is a városhoz kötődnek. A helyi közösség, az iskolai évek, a korai fellépések mind hozzájárultak ahhoz az úthoz, amely később országos ismertséghez vezetett. Ez a kötődés a mostani találkozón is érezhető volt: nem vendégként, hanem hazatérőként fordult a gyerekekhez.
A beszélgetés során nem a hírnév, hanem az ember került a középpontba. Gáspár Laci őszintén beszélt hitről, kitartásról, a szülőföld szeretetéről és arról, milyen fontos kapaszkodót jelenthet az, ha valaki hisz önmagában és a közösségében. Szavai nem tanító jellegűek voltak, sokkal inkább személyesek és átéltek, amelyek csendet teremtettek a teremben, és nem egyszer könnyeket csaltak a szemekbe.
A megható pillanatok sora a végén újabb fordulatot vett, amikor a gyermekotthon lakói viszonozták a figyelmet, és ők maguk is meglepetéssel készültek. Ez a gesztus tette igazán teljessé a napot, és megerősítette mindazt, amit a Művház Angyalai kezdeményezés üzenni szeretne: a szeretet oda-vissza hat, és gyakran éppen azok adnak a legtöbbet, akikről azt hinnénk, hogy nekik van a legnagyobb szükségük rá.
A 18. jócselekedet így nem csupán egy programállomás lett, hanem valódi találkozás emberek között. Egy olyan pillanat, amelyben Balassagyarmat múltja, jelene és jövője ért össze, és amely újra bebizonyította, hogy az angyalok valóban köztünk járnak.
