Ha a Dakar-rali 10. szakaszát egyetlen szóval kellene jellemezni, az a túlélés lenne. És ha egyetlen történetet kellene kiemelni a szerdai, második szupermaratoni etapból, akkor minden kétséget kizáróan Hamza Péter és Kalmár András párosáét. A mezőny elején zajló csaták, a sztárnevek és az összetett élmezőny átrendeződése ezúttal csak díszlet volt ahhoz képest, amit a magyar duó véghez vitt a szaúdi sivatagban.
A számok önmagukban szerénynek tűnhetnek: a Hamza–Kalmár kettős a 10. szakaszt a 173. helyen zárta, összetettben pedig a 158. pozícióból várja a folytatást. A Dakar azonban soha nem a puszta helyezésekről szól – hanem arról, hogy ki képes végigmenni ott, ahol sokan már el sem rajtolhatnak. Ezen a napon pedig Hamzáék nemcsak végigmentek, hanem példát mutattak abból, mit jelent a Dakar-szellem.
Kizárás, éjszaka az autó mellett, nulla hibalehetőség
A történet már a rajt előtt drámai fordulatot vett. A páros a megelőző napon egy rosszul kalkulált kihagyás miatt kizárást kapott, ami azt jelentette, hogy nem engedték be őket a táborba: az éjszakát az autó mellett, a sivatagban kellett tölteniük. Ráadásul ez volt a harmadik „büntető jellegű” esetük a versenyen – még egy hiba, és vége a Dakarnak. Mindez közvetlenül a verseny egyik legnehezebb szakasza előtt.
Innen kellett felállniuk.
280 kilométer dűnében – határidővel, üzemanyaggal, idegekkel
A 10. etap nem véletlenül kapta a „gyilkos” jelzőt. A szervezők 20 órás szintidőt adtak meg, több gyengébb kamiont eleve nem is engedtek rajthoz állni. Hamzáék közel 280 kilométert mentek egyhuzamban dűnék között, extrém melegben, folyamatos ásással, mentéssel, küzdelemmel.
Volt olyan pillanat, amikor mindkét üzemanyagtartály gyakorlatilag szárazra futott, és ha a szakasz tíz kilométerrel hosszabb lett volna, nem érnek célba. Volt olyan helyzet, amikor egy hatalmas homokkatlanban ragadtak be, amelyről a versenyzők szavaival élve „még egy hadsereg sem hozott volna ki senkit”. A gumikat 0,4 barra engedték le, mindent bekapcsoltak, amit csak lehetett – és kijöttek.
Improvizáció Dakar-módra
A nap abszurditását tökéletesen jellemzi, hogy a szakasz reggele egy elvesztett maszkkal indult. Tudták, hogy az ellenőrzésen kérni fogják, de sem kés, sem olló nem volt náluk. A megoldás? Akkus flex. Gyors átalakítás a bivakban, az ellenőr elfogadta – a Dakar ment tovább.
Ez az a pont, ahol a verseny már rég nem technikáról vagy navigációról szól, hanem kreativitásról, alkalmazkodásról és mentális erőről.
„Most már megcsináljuk”
A Hamza–Kalmár páros saját értékelése mindennél többet mond: voltak pillanatok, amikor megkérdőjelezték, mit keresnek ott, miért vállalták ezt az egészet. De mindig átlendítették egymást a holtpontokon. Többet ástak ezen az egy napon, mint korábban összesen, mégis rutinosabban, gyorsabban, hatékonyabban jöttek ki minden csapdából.
Sokan otthon egy napot sem adtak volna nekik. Mások szerint sírva mennek majd haza a verseny elején. Ehhez képest a 10. nap végén ott állnak a célban – fáradtan, kimerülten, de megtörhetetlenül.
Az autósoknál a francia Mathieu Serradori volt a leggyorsabb a Dakar-rali szerdai, 10. szakaszán, amely után az ötszörös győztes katari Nasszer al-Attijah ismét az élre állt az összetettben, míg a motorosoknál az amerikai Ricky Brabec vette át a vezetést az etapon elért második helyezését követően.