iközben a Dakar-rali élmezőnyében világsztárok csatáznak a szakaszgyőzelmekért és az összetett elsőségért, a verseny igazi arcát sokszor azok a történetek mutatják meg, amelyek a mezőny hátsóbb régióiból érkeznek. Ilyen történet a verőcei kötődésű Hamza Péter és az osztrák Kalmár András párosáé is, akik a 11. szakasz után nemcsak a teljesítményükkel, hanem egy őszinte, fáradtságtól és sivatagi portól átitatott közösségi médiás videóval is magukra irányították a figyelmet.
A Bisa és al-Henakija közötti, 346 kilométeres gyorsasági szakaszt az autósoknál a svéd Mattias Ekström nyerte meg Fordjával, megelőzve a francia Romain Dumas–Alex Winocq kettőst, míg a harmadik helyen a rutinos Carlos Sainz zárt. Az összetettben továbbra is az ötszörös Dakar-győztes Nasszer al-Attijah vezet, közel kilencperces előnnyel.
A magyar–osztrák egység azonban egészen más csatát vívott. Hamza Péter és Kalmár András a szakaszt a 155. helyen fejezte be, összetettben pedig a 149. pozícióból várja a folytatást – mindezt úgy, hogy a technika szó szerint az utolsó tartalékait élte.
Haza Péter videós értékelése betekintést engedett abba, mit is jelent valójában célba érni a Dakaron. Hajnalig tartó szerelés, kiszakadt differenciálművek, letépett alsó védők, ideiglenes hegesztések és tömítések – és mindezek után 260 kilométer olaj nélküli autózás a sivatagban.
A kocsi is már a végét járja, mi is
– hangzik el a videóban, amely egyszerre drámai és emberközeli. A fáradtság, a fájdalom, a bizonytalanság mind ott van a mondatok között, de ugyanígy ott a makacs elszántság is:
De ki kell, hogy bírjam!
Miközben a mezőny elején a nagy nevek számolgatják a másodperceket – a motorosoknál például Skyler Howes szerezte meg pályafutása első szakaszgyőzelmét, az összetett élén pedig Luciano Benavides mindössze 23 másodperccel vezet –, Hamza és Kalmár számára minden egyes kilométer külön győzelem. A következő napra újabb 800–900 kilométeres penzum vár rájuk, köves, dűnés, triálos szakaszokkal tarkítva, mindössze néhány órányi pihenés után.
A Dakar azonban éppen ezért több, mint egy verseny. Nemcsak a leggyorsabbakról szól, hanem azokról is, akik emberfeletti küzdelemmel, csapatmunkával és hatalmas szívvel haladnak előre. Hamza Péter és Kalmár András története ezt testesíti meg – Verőcétől egészen a szaúdi sivatagig.