A hagyomány vitrinbe zárt érték akkor, ha csak őrzik – vallja Konrád Viktor népzenész, az első Nemzetközi Dudás Találkozó szervezője. A régi idők jó dolgait úgy lehet átvinni a következő generációnak, ha közvetlenül az egyik embertől a másik emberig jutnak el, vagyis önmagában a régi szokások és használati tárgyak nem elegendők. Balassagyarmaton rendeztek dudás találkozót szombaton délután.
A Nógrád vármegyei Tereskén élt Pál István, a népművészet mestere, aki még élete utolsó éveiben azon dolgozott, hogy táncházakban és más rendezvényeken a korábbi pásztori életformával járó dudálás hagyományait adja tovább. 2015-ben halt meg, Balassagyarmat városa egész alakos szobrot állított emlékére a közelmúltban, idén pedig rá is emlékezve rendeztek programot.
Konrád Viktor személyesen ismerte Pál Pista bácsit, akinek muzsikáját élvezte, sok emberrel együtt táncoltak úgy, ahogyan a ritmust adta.
Visszaemlékezése szerint Pista bácsi kiválóan tudott furulyázni is, sokrétű tudását akkor figyelte meg, személyisége és történetei pedig elvarázsolták – ez fogta meg őt .
Furulyázott, énekelt, beszélgetett, majd elővette a dudát és nekem ez volt ott kezdődött el ez a szerelem, tehát egyértelműen ő hozzá köthető, hogy ma ezzel foglalkozok.
– vallott a kezdetekről az ipolyinfo.com-nak a rendezvény szervezője, aki azt is elmondta: azóta képtelen elképzelni másképp az életét, emberi lénye összeforrott a hangszerrel, önkifejezést és egyben boldogságot jelent.
Ezért is állítom, hogy én nem őrzöm a hagyományt, hanem éltetem. Úgy tanultam meg a dudazenét és a furulyazenét, mint az előttem lévő pásztorok. Megfogtam a hangszert és autodidakta módon rájöttem, hogyan kell használni. Addig gyakoroltam, amíg gyönyörű dallomok születtek meg a hangszereimből és nyilván a lelkemből. Egyébként a hangszerkészítés is pont így jött, magamtól kezdtem el, majd később egy tanítómesterem csiszolt engem gyémánttá, és azóta bátran állítom, hogy kiváló munkákat tudok készíteni.
Azt is megtudtuk, hogy iskolákban is tanítják manapság a pásztorhangszerek használatát – ezt mondta a szervező arra válaszként, hogy lesznek követők, akik továbbviszik ezt a kultúrát, a maihoz hasonló rendezvények pedig megerősítik őket abban, hogy jól döntenek, ha éppen ezzel foglalkoznak, mert sok embert tesznek boldoggá.
A balassagyarmati dudás találkozón minden résztvevő nemzet bemutatta népzenéjét: csehek, szlovákok, horvátok és magyarok léptek a színpadra. Konrád szerint fontos misszió az, hogy tovább él Magyarországon a duda kultúrája, mert az utóbbi évtizedekben elfelejtették a létezését. Kiemelte: nyilvánvalóan a pásztorság eltűnésével ez is eltűnt volna, de maradtak néhányan, akik mentették a furulyát és a dudát.
A találkozó szervezője fontosnak gondolja, hogy a zene nemzeteket összekötő erejét ebben a szegmensben is kamatoztassák:
A zene közös nyelv, a célunk az, hogy ezáltal is jó kapcsolatokat ápoljunk a szomszédainkkal, itt a lehetőség megbeszélni a múltat, a jelent és mivel még egy darabig itt leszünk, ezért a közös jövőben is nekünk kell gondolkodni. Úgy hiszem, hogy ma már nem sebeket kell feltépni, teljesen más világot élünk, arra kell koncentrálni, ami összeköthet minket egymással!
A Nemzetközi Dudás Találkozót a balassagyarmati Palóc Búcsú és Folkfesztivál keretében rendezték meg szombaton délután, a résztvevő cseh, morva, szlovák, horvát, valamint magyar zenészek és néptáncosok Pál István dudásra is megemlékezve a Gregori Parkban felállított szobrától indulva sétáltak a belvárosba, ahol közösen ünnepeltek. Az események gasztronómai programmal és késő este a Kerekes Band fellépésével folytatódnak.
