Állami elismerésben részesült augusztus 20-a alkalmából Dr. Limbacherné Dr. Lengyel Ágnes etnográfus, főmúzeológus: a szakember a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatát vehette át. A rangos díjjal a palóc hagyományok kutatása, megőrzése és bemutatása terén végzett, több évtizedes, kiemelkedő munkáját ismerték el.
Lengyel Ágnes számára a mindennapok ma is ugyanúgy kezdődnek, mint évtizedekkel ezelőtt: Balassagyarmaton, a több mint százéves, patinás épületben működő Palóc Múzeumba érkezik meg. Ez az intézmény nemcsak munkahely, hanem életútjának meghatározó helyszíne is – ráadásul az első és mindmáig egyetlen, ahol dolgozott.
A palóc vidékhez fűződő kapcsolata még egyetemistaként kezdődött, immár több mint negyven éve. Férjével, a szintén néprajzos Limbacher Gáborral egy tanszéki kirándulás alkalmával jártak először a környéken, ahol sorsfordító találkozás történt.
Volt egy tanszéki kirándulás, ahol a férjem, Limbacher Gábor megismerkedett Zólyomi József igazgató úrral, és annyira nagy szerencsénk volt, hogy éppen néprajzosokat kerestek. Így nagyon meseszerűen, nagyon egyengetett úton eljutottunk ide, és itt vagyunk még most is
– idézte fel az igazgató.
Szakmai pályáját már kezdetektől a palóc kultúra mélyebb rétegeinek feltárása határozta meg. Szakdolgozatát a terényi „falucsoport” imádkozási szokásaiból készítette – ahogyan ő maga nevezi ezt a sajátos közösségi formát.
A napi imarend, a heti imarend, hogy miket használtak, milyen kis kéziratokat, nyomtatványokat – ezekkel foglalkoztam. A doktorimnak is ez volt a témája: a szakrális szövegek, vallásos formanyomtatványok. Ezeket itt a környéken, a Felvidéken, felvidéki falvakban is gyűjtöttem
– mondta.
Kutatási területe azonban jóval szélesebb ennél. Foglalkozott pásztor- és népművészettel, népi építészettel, népviselettel, valamint a palóc nagycsaládok életmódjával is. Mint fogalmazott, a palóc vidék valódi „aranybánya” egy etnográfus számára.
A palócság megőrizte azokat az évszázadokon keresztül fennmaradt rítusokat, szokásokat, amelyek máshol már kivesztek. Ezek a kultúrának, a hagyományvilágnak olyan mélyrétegei, amelyek sokat elárulnak az emberi természetről
– hangsúlyozta.
Az évek során számos tanulmányt publikált, önállóan és társszerzőként is több könyvet jegyez. Egyik jelentős munkája a palóc étkezési szokásokat mutatja be, receptekkel kiegészítve.
Hogyan étkeztek hétköznap és ünnepnap, az évkör során – nagyböjt idején, húsvétkor, karácsonykor –, vagy az emberi élet fordulópontjain, például keresztelőn, lakodalomban, halotti toron. És azt is, hogyan oldották meg az ínséges időszakokat. Ez szerintem alkalmazott néprajzi téma is lehet: akár reformkonyhaként, akár kulturális érdekességként tekintünk rá
– fogalmazott.
A Palóc Múzeum története szorosan összefonódik a magyar tudományos és kulturális élettel. Az intézményt felsőgyőri Nagy Iván alapította, aki 1874-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Saját gyűjtéséből, könyvtárából és családi tárgyaiból hozták létre az első önálló kiállítást.
Dr. Lengyel Ágnes immár tizenöt éve vezeti az intézményt. Igazgatóként egyik legnagyobb büszkesége a Látványtár, ahol a több tízezer műtárgyat számláló gyűjtemény legkiemelkedőbb darabjai láthatók. Itt nem ritka látvány, hogy maga az igazgató rendezgeti a vitrinek tartalmát, figyelmesen ügyelve minden részletre.
Egy kinyitott vitrin mellett állva így mutatja be az egyik különleges darabot: „Ez a báránybőrrel bélelt, rókaprémes mente kék posztóból készült, szűcshímzéssel és ezüstgombokkal. Nagyon értékes ruhadarabja volt a palóc asszonyoknak, annyira megbecsülték, hogy generációkon át öröklődött, és lányaiknak adták tovább.”
Az állami kitüntetés újabb visszaigazolása annak a következetes szakmai munkának, amelyet Dr. Limbacherné Dr. Lengyel Ágnes évtizedek óta végez. Jelenleg egy új köteten dolgozik, amely a népi gyógyítás területén végzett kutatásait foglalja össze – tovább gazdagítva a palóc hagyományokról szóló tudásunkat.
