Nem mindennapi történet bontakozott ki a Megafon Rádió Start Menü című reggeli műsorában: a beszélgetés középpontjában a tudatos gyaloglás, a szenior közösségek ereje és egy friss szakmai elismerés állt. A hallgatók egy olyan példát ismerhettek meg, amely megmutatja, hogy a rendszeres mozgás jóval több lehet puszta testedzésnél – közösséget, kapaszkodót és új élethelyzeteket is adhat.
Rangos elismerés a Magyar Sport Házában
A műsor apropóját a Monspart Sarolta Egészséges Életmódért Alapítvány idei zárórendezvénye adta, amelynek keretében a Magyar Sport Házában díjazták az ország legaktívabb gyaloglóklub-vezetőit. Több mint 600 klubvezető munkáját értékelték, közülük mindössze 25-en részesültek elismerésben.
A díjazottak között szerepelt Félegyházi Éva, a Salgótarján térségében működő szenior gyalogló klub vezetője is, aki immár több mint egy évtizede szervez tudatos mozgásprogramokat az idősebb korosztály számára. A reggeli műsorban telefonon kapcsolódott be, és őszintén beszélt arról, mit jelent számára ez az elismerés.
Mint elmondta, a díj számára teljes meglepetés volt: miközben ő maga is részt vett a klubvezetők munkájának értékelésében, csak utólag derült ki számára, hogy őt is számos helyről jelölték. „Nagyon melengette a szívemet, hogy ennyien elismerték a munkánkat itt, Salgótarján környékén” – fogalmazott.
Nem csak helyi, regionális munka
Félegyházi Éva nem csupán egyetlen klub vezetője: a Monspart Sarolta Alapítvány regionális koordinátoraként Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyék tartoznak hozzá. Feladata a helyi klubvezetők összefogása, szakmai támogatása, valamint olyan programok szervezése, ahol a gyaloglás mellett az egészséges életmód más területei – például a táplálkozás vagy az időskori mozgásbiztonság – is fókuszba kerülnek.
A rendszeres regionális találkozókon akár 100–150 szenior is részt vesz, és a klubok közötti „szomszédolás” is fontos része a munkának: a különböző térségek csoportjai ellátogatnak egymáshoz, közösen túráznak, megismerik egymás környékét.
Tudatos gyaloglás, nem csak séta
A rádióbeszélgetés egyik központi kérdése az volt, miben más egy gyalogló klubban végzett mozgás, mint a mindennapi gyaloglás A-ból B-be. Félegyházi Éva hangsúlyozta: a különbség a tudatosságban rejlik.
A klubfoglalkozások minden esetben bemelegítéssel indulnak, majd tempós, de az idősebb korosztályhoz igazított gyaloglás következik. Útközben speciális tornagyakorlatokat végeznek – hát-, váll- és láberősítést, mobilizációt –, a végén pedig nyújtás zárja az alkalmat. A táv változó: van, amikor négy kilométert tesznek meg, máskor akár tizenkettőt is.
„Ez nem sétálgatás, de nem is kifulladásig tartó hajszolás” – fogalmazott. A cél az, hogy a szív is dolgozzon, ugyanakkor mindenki biztonságban érezze magát.
A legnagyobb érték: a közösség
A beszélgetés egyik legmeghatóbb része akkor hangzott el, amikor a klub közösségi szerepéről esett szó. A gyalogló csoport sokak számára nemcsak mozgáslehetőség, hanem társasági tér is: olyan idősek találnak itt egymásra, akik elvesztették a párjukat, egyedül maradtak, vagy egyszerűen kiszakadnának a magányból.
„A legnagyobb adomány, hogy közösséget formálunk” – mondta a klubvezető. Nem ritka, hogy új barátságok, sőt, idős korban szövődő szerelmek alakulnak ki a túrák során. A résztvevők tartoznak valahová, megoszthatják egymással a problémáikat, és nem a négy fal között töltik a napjaikat.
Kirándulások és új élmények
Az elmúlt év különösen gazdag volt programokban: a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával a klub buszos kirándulásokat is szervezhetett. A résztvevők eljutottak a Mátrába, a Börzsönybe és a Bükkbe is – sokan közülük először hagyták el a megyét életük során.
Ezek az alkalmak sem csupán városnézések: minden kirándulást 8–10 kilométeres túra előz meg, amelyet csak ezután követnek a kulturális programok.
Példaértékű kezdeményezés
A Start Menü műsorvezetői egyetértettek abban, hogy Félegyházi Éva és csapata hiánypótló munkát végez. A történet jól mutatja, hogy az egészséges életmód nem kampányszlogenekből, hanem elkötelezett emberek mindennapi munkájából épül fel.
A salgótarjáni példa pedig bárki számára követhető: ahol van egy elszánt közösségszervező és néhány elindulni vágyó ember, ott a gyaloglás könnyen válhat életformává – és sokak számára valódi kapaszkodóvá.