Sz. Végh Erzsébet festőművész legújabb kiállítása nyílt meg a balassagyarmati Horváth Endre Galériában, ahol a látogatók egy kísérletező, sokszínű és folyamatosan alakuló művészi pálya állomásaiba nyerhetnek betekintést. A tárlaton akvarellek, olajfestmények, valamint tűzzománc technikával készült alkotások is helyet kaptak, utóbbi különösen izgalmas lehetőségeket kínál a formák, felületek és színek megjelenítésére.
A kiállítás az „Úton” címet viseli, amely nem csupán a művész eddig megtett alkotói útjára utal, hanem a fejlődés, a keresés és a megújulás folyamatát is szimbolizálja. Sz. Végh Erzsébet számára az alkotás nem lezárt állapot, hanem állandó mozgás: vallja, hogy mindig tovább kell haladni, mert a megállás az életcél elvesztését jelentené.
A festőművész a Megafon Rádiónak felidézte pályakezdésének fontos állomásait. Elmondta, hogy középiskolás korában kezdett festeni Farkas András irányításával, majd kapcsolatba került olyan meghatározó balassagyarmati alkotókkal, mint Réti Zoltán és Csikász István. Később a tanárképző főiskolán rajz–földrajz szakon végzett, és hosszú éveken át tanított, miközben saját művészi útját is következetesen építette.
Mint fogalmazott, a tanítás és az alkotás szorosan összefonódott életében: a diákokkal együtt próbált ki különböző művészettörténeti technikákat, miközben ő maga is folyamatosan változott – az életkor, az ízlés és a környezet hatására. „Mindig úton vagyunk valamerre, de megállni nem szabad. Ha az ember megáll, akkor nincs életcél, nincs miért élni” – hangsúlyozta.
Ez a szemlélet tükröződik a Horváth Endre Galériában látható alkotásokon is, amelyek nemcsak technikai sokszínűségükkel, hanem belső tartalmukkal is a folyamatos keresést, az önkifejezés szabadságát és a megújulás igényét közvetítik. A kiállítás így nem csupán egy életmű pillanatfelvétele, hanem egy nyitott folyamat meghívása is a néző számára: az „úton levés” élményének közös megélésére.