Már alig vannak, akik emlékezhetnek Balassagyarmaton a 1944-es zsidó deportálásra. Pedig emlékezni nem csak a közvetlenül érintetteknek, és nem csak a szépre kell, ez hangzott el tegnap a városi zsidó temetőben rendezett megemlékezésen. ’44 júniusában gyalog indult halálos útjára több ezer gyarmati.
Balassagyarmatról és a környező falvakból 6000 zsidó embert gyűjtöttek össze 1944-ben a nácik, akik a ma üdülőövezetként ismert Nyírjesben helyezték el őket táborban. Onnan kellett gyalog a vasútállomásra menniük, ahol teherkocsikba vagoníroztak mindenkit, majd a túlzsúfolt szerelvényt a tűző Napon hagyták, és este indították el Auschwitzba.
A város zsidó temetőjében tartott megemlékezésen hajtottak fejet az áldozatok előtt, akik között számos idős, betegek és kisgyermek is volt. Ebből az alkalomból nyílt meg a helyi imaházban az a mostanra kibővített kiállítás is, amely a környék zsidóságának történetét mutatja be, a holokauszt időszakával bezárólag.
A balassagyarmati hitközség azért is fontos, mert őrzi a múltját. Büszke lehet rájuk a magyarországi zsidóság, hisz példaértékű a tevékenységük az itt látható kiállítással és a közösségi tér kialakításával
– mondta a megemlékezés vendége, Radvánszki Péter rabbi, a budapesti Páva utcai körzet vallási vezetője.
A tárlat európai uniós támogatásból valósult meg.