Az 1956-os sortűz áldozataira emlékeztek Salgótarjánban pénteken, a tragédia helyszínén, az egykori Vásártéren.

A városi gyásznapon Huszár Máté alpolgármester (Salgótarján, Szeretem! Egyesület – DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd, Tarjáni Városlakó Egyesület) úgy fogalmazott: 1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend, azonban a nemes ügyért folytatott küzdelem jelentős áldozatvállalást, sok esetben mártíromságot követelt.

Mint mondta, a történészek szerint az 1956. október 23-át követő három hónapban az utcai ütközetek és a békés tüntetőkre leadott sortüzek következtében országosan 2652 ember hunyt el, és közel 20 ezren sebesültek meg. Köztük voltak azok a salgótarjániak, akik éppen itt estek áldozatul a December 8. téren – tette hozzá.

Az áldozatok közül külön szólt a még 19. évét be sem töltő Ravasz István költőről, akinek emlékét szavalóverseny őrzi a városban.

A nógrádi megyeszékhelyen 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek két munkástanácsi vezető kiszabadításáért a Vásártéren (a mai December 8. téren), amikor a karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. A sortűznek levéltári források szerint 46 halálos áldozata volt, 33 férfit, 11 nőt és két gyereket azonosítottak, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) 131-re teszi az áldozatok számát. A név szerint azonosítható áldozatok között 33 férfi, 11 nő és két gyerek volt. Huszár Máté emlékeztetett, Salgótarján közgyűlése 1991-ben nyilvánította városi gyásznappá december 8-át.

A városunkat mélyen megrázó tragédiában elhunytak iránt érzett megrendülés és az ezt kifejező kegyeleti megemlékezés részévé vált helytörténetünknek. Ugyanakkor ’56 emlékezetét nem az akkor élők igazolására kell a fényben tartani, a szellemét kell a magasba emelni.

– fogalmazott.

Hozzátéve: bár forradalmi tetteik és hősies helytállásuk felidézése a múltról szól, de mindig a jelennek és a jövőnek üzen, azon eszmékkel és értékekkel, amelyek az események mögött álltak, a szabadság, a függetlenség, a szolidaritás és a diktatórikus rendszerek egyértelmű elutasítása.

Bodó Mónika, a Pofosz Nógrád vármegyei szervezetének elnöke emlékezett arra, hogy a gyárak, bányák, üzemek egy emberként fogtak össze a két munkás kiszabadításáért, és amikor délelőtt 11 óra körül összegyűlt a tömeg a mai December 8. téren, három páncélosautó elzárta az utat, majd a katonák két sortüzet adtak le.

A legtöbb embert a hátán, menekülés közben érte találat – mondta, és szólt arról is, hogy a hatalom még méltó temetésükre sem adott lehetőséget.

A December 8. teret 2018-ban nyilvánította történelmi emlékhellyé a kormány a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslatára, a város önkormányzata és a Pofosz országos elnöksége kezdeményezésére.

Hirdetések
Hirdetések