Amikor az egyik szervező a címben szereplő felkiáltással köszöntötte a kicsiket Balassagyarmaton, a “Hangszert a kézbe!” program nyitó napján, azt gondoltam magamban: ha nekem, nyolc-tíz évesen így, ilyen lazán tolják az arcomba a rock n’ rollt, biztos, hogy megfertőződöm ezzel a műfajjal. Merthogy a “Hangszert a kézbe!” most is ilyen laza volt. A megyeháza díszterme hál’ Istennek már másodszor telt meg rengeteg hangszerrel és rengeteg zenével. Na meg rengeteg gyerekkel. 2018-ban is nagy siker volt, lakosságarányos a ‘gyarmati volt az ország leglátogatottabb állomása és szerintem most is dobogósak leszünk: egymást érték a fiatalok, akik hol az elektromos dobot püfölték, hol az énekprocesszort próbálták ki, hol a kütyüket tekergették vagy pengettek egy-egy hangszert.

Amikor néztem ezeket a gyerekeket, arra gondoltam, hogy nekem, nekünk anno, mikor az első gimis rockbandát tettük össze, és a patvarci úti garázssoron kezdtük el próbálni a Metallica Die, die my darling roppant bonyolult szerkezetét, mennyire jó lett volna egy-két ilyen nap, amikor szakikkal beszélhettük volna meg minden nyűgünket, gitárokat, erősítőket tesztelhettünk volna és szivacsként szívtuk volna magunkba az infókat.

Merthogy most is több volt ez a három nap, mint egy sima kiállítás. Andrásik Remo, Cselőtei László és csapata zenekari bemutatókkal, előadásokkal, interaktív programokkal hozták a gyerekekhez közelebb a könnyű zenét, pontosabban a hangszeres zenét. Óriási dolog ez, remélem katalizátor lesz ez a városban, mert, ha belegondolok, talán még az én gimis éveim voltak azok, amikor szép számmal próbáltak a bandák, zenekari formációk és Palóc Liget nagyszínpadán a középiskolás zenekarok nyitották a bulit a Road, a Depresszió meg az Ossian előtt. Manapság meg… manapság meg nem.

Talán ez változhat, már csak azért is, mert a Hangfoglaló Program szakemberei most kezdik aprópénzre váltani a hazai könnyű (hangszeres) zene feltámasztásának tervét: zöld utat kaptak azok a zeneiskolák, ahol – a klasszikus intézményhez hasonlóan – elindulhatnak a képzések. Fura is belegondolni, hogy a gitár órákon nem Bach átiratot vagy Carullit játszik a gyerek, hanem épp Hendrix vagy David Gilmour témái a heti lecke, a vizsgadarab meg mondjuk egy Led Zeppelin dal. Fura, de jó.