Nem, ez LMBTQ fa – mondták a balassagyarmati művelődési központ előtt várakozó srácok, amikor fotókat készítettünk a színes kreppszalagokkal díszített fáról. Nyugat-Nógrádból eltűnt a májusfához fűződő szokás, de azért keletebbre sok helyen ma is van jelentősége.

A pünkösdi lélek lángja, vagy a párválasztás szokása, inkább az utóbbi jellemző a májusfa-állítás hagyományára. A legények egy héttel május elseje előtt, baráti csoportokba társulva megbeszélték, hogy hová és hány lánynak visznek májfát. Volt olyan is, hogy két legény vállon cipelte, de ahol 4-5 legény is összeállt azok kocsiszekérrel vitték.

Szokatlan szokás a városban. Májusfa áll a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ előtt. (fotó: Házy Attila/ipolyinfo.com)

Egy szép májusfának legalább 15 méter hosszúnak kellett lennie, kerítéshez rögzítették. Általában krepp papírral díszítették, bort és ételt is akasztottak a fára az éjszaka leple alatt. Reggel aztán meg is indultak a találgatások, ki hozhatta a fát, de ha tudták is a lányok, nem árulták el senkinek.

A májfát egy, esetleg másfél hétig tartották meg, de a leengedés szigorúan vasárnap délután volt. Egyes falvakban a fáért cserébe a lányok a legényeknek keszkenőt hímeztek. A legényeket megvendégelték egy szerény uzsonnával és megkapták a lánytól a szép hímzett zsebkendőt.

Későbbi időszakban, már kocsmák udvarára is állítottak, a gyülekező helyet szimbolizálta.

Hirdetések
Hirdetések