781 évvel ezelőtt, 1242 február elején segítségkérő levelet írt IV. Béla királyunk a pápának. A muhi csata után itt Gömörön, Nógrádon át menekítették őt leghűségesebb emberei, a nyomába loholó hordák elől. A Gömör vármegyében található Szádelői-hasadék mondája szerint a király halálosan kimerülten ért oda, már napok óta nem evett, minden ereje elhagyta. Akkor az egyik embere észrevette, hogy galambok fészkelnek a sziklák tetején. Felmászott és a fövegét teleszedte galambtojással. A király a tojásoktól erőre kapott, és ezernyi veszély között sikerült eljutnia a dalmát tengerpartra.

A levelet nyilván a tengermellékről küldte, amelyben tájékoztatta iv Celesztin pápát, hogy a tatár rettenetes károkat okozott az országban mindössze 16 vár és városfallal körülvett város tudott ellenállni az ostromuknak. Ezek közül a Dunától keletre csak két települést említ, Abaújvárat és Füleket. Ahogyan a tatárok betörtek az országba, az ország keleti felében elképesztő pusztítást végeztek, Erdélyben és a Felvidék keleti részén csak ez a két vár tudott nekik ellenállni. Ahogyan azonban haladtak az ország meghódításában egyre inkább szétszóródtak, és a kisebb hordák nem tudtak olyan hatékonyak lenni. Ezért szenvedett kisebb kárt az ország nyugati fele.

Tehát a keleti oldalon csak Abaújvár és Fülek tudott ellenállni, vármegyénk tehát ekkor is kitűnt hősiességével. A tatárjárás után Nógrádban közel húsz kővárat építettek, de végig a legerősebb és legnagyobb Fülek maradt, a török időkben is. Bár a török elfoglalta, sőt pusztasággá is tette, a hódoltság 150 évéből nagyobbrészt magyar fennhatóság alatt maradt. Többször itt jöttek össze a meghódoltatott vármegyék nemesei, itt tartották gyűléseiket. Az erősség, amit Trianon elszakított tőlünk, a mai napig megtartotta magyar többségét, és mutatós kisváros képét mutatja az átutazónak, miközben Abaújvárnak alig több mint kétszáz lakosa van napjainkban.

A füleki vár a jelenben. (fotó: Szabó Márk)

A történelem furcsa tudomány, minél mélyebbre tekintünk az idő mélységes-mély kútjába, egyre kevesebbet látunk, egyre kevesebb tényt ismerünk és egyre több a történészek fantáziálása. A tatárjárásról is keveset tudunk. A korábbi évszázadok történetíróihoz képest ma úgy gondoljuk, hogy kevesebb pusztítással járt, mint annak idején gondoltuk. A keleti országrészben talán a lakosság harmadát-felét is elpusztulhatták, a nyugati részeken és az erdős területeken 20-30 százalék lehetett az emberéletben a veszteség. Elődeink, itt a nógrádi dombok-hegyek között talán jobban elrejtőzhettek az akkor még összefüggő erdőségekben, de igazából nincsenek pontos adataink.

A mi Fülekünk minden esetre megmentette a környéke odamenekült népét, egyébként IV. Béla király levele az első írásos emléke vármegyénk e jeles kisvárosának.

Hirdetések
Hirdetések