Kopcsányi Tamás – a tanítványainak csak Kopi sensei – fiatal kora ellenére, 30 éve kezdett el karatézni. A három évtized alatt több küzdősportot is kipróbált, de a karate mellett tette le voksát. A most 4 danos Kyokosin karate mester nem kis energiát fektet a sportba, főbb céljai között szerepel, az egyéni küzdésen kívül, hogy megszerettesse tanítványaival a karatét, a sportnak a fontosságát. Hiszi, aki mozog, sokkal jobb életet élhet. De mi a titka?
Három évtizede kezdtél el ismerkedni a sporttal és még mindig kitartóan műveled. És szó szerint műveled, hiszen máig is edzel.
Pontosan most szeptemberben lett 30 éve, hogy a szüleim elvittek az első karate edzésemre. 5 éves koromban úgy gondolta anyukám és apukám, hogy sportoljak valamit, és fontosnak gondolták, hogy meg tudjam védeni magamat, így írattak be Senpai Bagyal Péterhez karatére. Majd az évek alatt annyira megtetszett ez a sport, hogy itt is ragadtam. Már az első évben felfedezték tehetségemet a karatéhoz, és részben emiatt, részben a sikerélmény miatt már 5 évesen versenyekre jártam, óvodás korcsoportban. Elég jó eredményeket értem el, többször nyertem magyar bajnokságot kumite és kata versenyszámokban, többször álltam dobogón nemzeti bajnokságokon is. . Az övfokozatokat is elég gyorsan teljesítettem, majd 20 éves koromban edző lettem, és már 15 éve tanítok.
A szüleid hatására kezdted el a sportot, de mi motivált, hogy ott maradtál a tatamin?
A kezdetekkor a szüleim biztattak, leginkább apukám. Ő nagyon élvezte, hogy versenyekre jártunk, hogy sikereket értem el. Anyukám sokszor féltett, így csak később tudta meg, mi volt a megmérettetéseimen. Úgy érzem, a karate sok mindenre megtanított. Tiszteletre, becsületességre, kitartásra nevelt. A tatamin megtanultam igazán küzdeni, küzdeni azért, ami számomra fontos. Nagyon keményen edzettem, napi szinten, főleg még rendszeresen versenyeztem. Aztán jöttek a folyamatos sikerek. Talán az első érmem megszerzése volt, ami miatt ott maradtam a tatamin. Viszont most már semmire nem cserélném.
Említetted, hogy más küzdősportot is kipróbáltál, mégis a karate mellett maradtál. Miért, mik voltak ezek a sportok?
Sok más küzdősportot is kipróbáltam, mindig is vonzott az újdonság. Kipróbáltam a kravmagát, a jiu-jitsu-t, és a kick-boxot is. Igazából amibe csak tudtam, belekóstoltam. Kick-boxból még övfokozatokat is szereztem, most 2 kyus vagyok. A későbbiekben ebből is tervben van a fekete öv. De úgy igazán egyik irányzat sem fogott meg, csak a karate.
Több éve tanítasz. Hogyan indult oktatói pályafutásod, és most hol tartasz?
2008-ban indítottam első saját Kyokosin karate csoportomat, majd 2014-ben létrehoztam saját edzőtermemet Balassagyarmaton, a Ronin Dojot. Most összesen körülbelül 75-80 tanítványom van. Több csoportban oktatom a karatét, van külön ovis, gyermek, és felnőtt csoportom is. Igazából 5 éves kortól, 55 éves korig vannak tanítványaim. Edzéseken Senseinek szólítanak, ami számomra nagy megtiszteltetés, mert a Sensei nem csak karate oktató, tanító, hanem egy olyan személy, aki a tanítványok mentora is lehet. Segít, hogy megtalálják a helyes utat, hogy megfelelően fejlesszék a tanítványuk magukat. Fő célom, hogy megmutassam ezt a szemléletet a tanítványaimnak. Ahogyan velem is megszerettették, megtanították, mennyire fontos a sport már gyermekként, én is erre nevelem tanítványaimat.
Hogyan készülsz a versenyekre és végül is, mi a fő cél?
Havi edzés tervezeteket készítek. Mindig megnézem, mik a következő versenyek, az éppen kata, vagy kumite verseny, és ez alapján tervezem meg az edzéseket. Persze van, hogy eltérünk a tervezettől, ez sokszor a csapaton is műlik, mire fogékonyabbak inkább. Ha kata versenyre készülünk, akkor formagyakorlatokat veszünk át, ha küzdőverseny a következő megmérettetés a tanítványoknak, akkor arra készülünk. Ha éppen vizsgáznakk, akkor azt helyezzük előtérbe. Igazából mindig arra, ami a következő megmérettetés. A tanítványaim közül szinte mindenki versenyzik, szóval feszített a tempó, van hogy egyszerre több mindenre is kell gyakorolnunk.
Egy sportolónak mindig van motivációja. Neked mit ad a karate, és mit adsz tovább?
Igazából ami nekem a legjobb benne, hogy mindig van valami következő cél, amit el kell érni, nyilván az élet más területein is próbálok így cselekedni. Ha kitűzök magam elé egy célt, addig küzdök, ameddig el nem érem. Ez a karate egyik tanítása is. Próbálom ezt átadni, és megtanítani én is a tanítványaimnak. Ha problémába ütközök, megpróbálom megoldani. A kitartásomat is a karaténak köszönhetem. Úgy gondolom, a karate mindig visz előre.
Sportoló, edző és most már rendezvényszervező is vagy. Milyen a következő kilométerkő a sportban számodra?
Most a tanítványaimat próbálom minél jobban előrevinni. Célom, hogy a kicsikkel megszerettessem a sportot, megtaláljam a fejlődni akaró tanítványokat, és motiváljam őket. Úgy gondolom, mindenki lehet tehetséges, csak sokat kell edzeni hozzá. Hiszem, hogy egy tudatosan felépített edzésterv képes a kezdetektől a komoly szintig eljuttatni azt, aki valóban elhivatott a karate iránt. De ez az élet más területein is így van. A fegyelmezett munka, a kitartás, a rendszeres edzés előbb utóbb meghozza a sikert, a kitűzött célokat. Most decemberben lesz Budaörsön a Kyokosin Európa Bajnokság, ez lesz a 20., aminek az egyik szervezője is vagyok. Szeretném, ha oda tudnék koncentrálni, és a lehető legjobban megvalósítani ezt az eseményt. Következő személyes célom, hogy megszerezzem az 5 dant, de erre még várnom kell pár évet, a vizsgakivárások miatt. Viszont egész életemben tanulni, és fejlődni szeretnék. Úgy vélem fontos, hogy mindig legyenek előttünk célok, és hajtsunk értük. Ez visz minket előre.