A 19. században irodalmi szempontból elkényeztetett minket a Teremtő, hiszen Balassagyarmat környékén született a magyar irodalom két óriása, Madách Imre és Mikszáth Kálmán, és a Szécsénykovácsi temetőben ma is megnézhetjük Krúdy Gyula dédszüleinek sírját. Mikszáth és Krúdy büszke volt gyökereire, erre irodalmi munkásságuk a bizonyíték. Ennek ellenére Mikszáth fiatal évei után testileg végleg elhagyta a vármegyét, Krúdy eleve Nyíregyházán született, csak látogatóba járt hozzánk.

Egyedül Madách volt az, aki Alsósztregován született és ott is halt meg. Egész életében felsőfokú tanulmányai és bebörtönzése idején túl köztünk élt, jórészt Alsósztregova, Gyarmat, Csesztve között teltek napjai. Zárkózott, magába forduló személyiség volt, csendes életet élt, mégis a legmesszebb tudott tekinteni kortársai közül. Anyanyelvén túl hat idegen nyelven beszélt, verses kötete jelent meg, novellákat és 8-10 drámát írt, köztük nemzeti irodalmunk talán legjelesebbjét, amellyel az egész emberiségnek üzent. Hosszú ideig ez volt a legtöbb nyelvre lefordított magyar irodalmi mű.

Nehéz és szomorú élete volt, édesapját tízévesen veszítette el, erős akaratú anyja túlzott szigora alatt élte le az életét. Testi betegségei miatt nem vett részt a ’48-49-es szabadságharcban, mégis történelmünk e dicsőséges eseménye tönkretette az életét. Pál öccse halálos betegen tért haza a harctérről, Világos után nővérét és annak férjét és egyik gyermeküket erdélyi útjukon Marosszlatina mellett román rablók meggyilkolták. Őt Kossuth titkárának befogadásáért bebörtönözték, ezalatt kacér felesége lehetetlen helyzetbe hozta a megyei közvélemény előtt. Ennek ellenére volt ereje megírni csodálatos drámáját, amit persze a maga korában sem szeretett mindenki. Minden esetre Arany János azonnal felismerte értékeit.

A Magyar Tudományos Akadémiáról forgatott filmem során volt alkalmam a kezembe fogni Az ember tragédiája kéziratát, benne Madách keze írását és Arany János javítását. Arany sokkal szerényebb ember volt, mintsem Madách soraiba belejavítson, az utolsó lap belső oldalára írta fel észrevételeit. Ezek egyáltalán nem voltak jelentős javítások, a pletykákkal ellentétben Madách írta az utolsó sort is, ami leggyakoribb irodalmi idézeteink egyike. Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!

Jó ötlet volt tehát annak idején, hogy vármegyénk legfontosabb irodalmi eseménye a Madách-díj átadása legyen. Az is fontos, hogy ennek a vármegye egykori székhelye adjon otthont, hisz hivatalnoki majd képviselő évei alatt igazán jól érezte magát a vármegyeháza falai között, kiváló volt hivatalnoknak és szónoknak is. Trianon elvágta a magyar Nógrádtól irodalmi nagyjaink szülőhelyeit, de éppen szülötteik révén nem veszítettük el azokat, hozzánk kötődnek mindörökre.

Hirdetések